Hebehurgya öreg nénje

kódorog a vak sötétbe.

Megbotlott egy kidőlt fába,

fel csúszott a sváb szoknyája.

Arra ballag falu őre,

közmunkások terelője.

Kérdi tőle: mi van vele,

felállni még van ereje?

Mert, ha nem hát falu rendje,

Írja is már, kész a csekkje.

Nem foglalunk csak úgy helyet

fizessen vagy tovább mehet.

Menne szegény, hogy ne menne,

Ha ereje csepp is lenne

Otthon ásít a kemence

Jég virággal ki veretve

Nem szól szája, mesél szeme

Falu őrnek enyhül szíve

Ölbe veszi megsajnálja

Haza viszi kunyhójába

Panaszosan sír szegényke

Térdét veri két heréje

Iszkolna mert majd meg szakadt

De még egy kis dolga akadt

Kérleli az öreg nénje

Rég el fogyott a segélye

Szusszanja ki itten magát

Belehelné így a vackát

Megteszi, hisz mit tehetne

Jó ember ő, szép a lelke

Vénszikra az ő főnöke

Parancsa zúz mindent tönkre

Régen volt itt ingyen rőzse

Nem fagyott meg férfi nő se

Akadt munka volt itt lapát

Taliga meg sok sok barát

Falujukért haltak éltek

Szebbé tették e vidéket

Jót igazat tervezgettek

Jó tettekben elvéreztek

Hatalmon most a Vénszikra

Örült a sok hebehurgya

Kabzsi gonosz és kegyetlen

Káeftéje feneketlen

Falu őr se kell majd holnap

Adók nőnek nyomorítnak

Ez kellett a buta népnek

Ha nem hiszed eredj nézd meg