Hol vannak a régiek?

Ünnepi megemlékezést tartottak október 22-én, 18 órakor a Pilisborosjenői Reichel József Művelődési Házban.

Endrődi Attila, a rendező művelődési ház nevében köszöntötte a megjelenteket, majd a himnusz eléneklésre kérte fel őket.  Ezután a frissen megválasztott polgármester, Paksi Imre mondta el ünnepi beszédét.

A szónok kissé lámpalázasan, megilletődve lépett a mikrofon elé. A leírtak felolvasásában láthatóan akadályozta a gyér világítás és a közönség jelenléte. Több zavaros elem is nehezítette a megértés. Nem igazán volt érthető például, hogy a chilei bányászok esete hogyan jön ötvenhathoz. Az érzelemmentesen előadott beszéd nem volt nagy hatással a jelenlévőkre. Talán az írás rövidsége (kb. 3 perc) okán azért dicséret illeti a szónokot.

Ezután a helyi általános iskola 7. osztályos tanulói musical elemekkel átszőtt kis etüdöt mutattak be. A felejthetetlen Kaszás Attila játszotta a főszerepet a fő elemként használt video bejátszásokban. Sajnos valamiért a felkészítő tanárok nagyobb tapsot kaptak, mint a fellépő gyerekek. Valószínűleg annak is része volt az elismerésben, hogy az utóbbi másfél évben aktívan,  „tanári” módon vettek részt falunk „békéjének” megteremtésében.

Az ünnepség zongorakíséretét Balina Gyula tanár úr nyújtotta a tőle megszokott professzionális szinten.  A kórus kiváló szereplése kellemes meglepetés volt.

Az ünneplők között sok ismeretlen arc volt látható (vajon hol voltak eddig?),de a „régiek” közül is megjelentek néhányan. (hol voltak a többiek?) Bár nem kaptunk meghívót, (!) egyesületünk (ÖPE) több volt képviselője és polgármesterünk Küller János is ott volt a rendezvényen.

Az ünnepség után a fáklyás felvonulás következett a teplomkertbe. Itt az önkormányzat és a társadalmi szervezetek, egyesületek képviselői koszorúkat helyeztek el az ott felálított kopjafánál. Elég kínos volt, hogy „véletlenül” pont az ÖPE nevében koszorúzni szándékozó Küller Jánost és Szabó Jánost nem szólították koszorúzásra. Reméljük, hogy csak véletlen volt és nem széndékos sandaság!

Akik még bírták a terhelést visszatértek a művelődési házba filmet nézni.

A rendezésért összeségében elismerés illeti a Művelődési Ház dolgozóit. Köszönjük!

( a szerk.)